Új oldal

Kedves Csengeblog-olvasók!

A mai naptól a Csengebaba blog lezárja bejegyzéseit és albumait, nem bővül tovább. Azért jutottunk erre az elhatározásra, mert a blog alapvető témája a koraszülöttség volt; a koraszülés körülményei, az ezzel kapcsolatos megéléseim, Csenge, mint korababa, fejlődésének története, gyarapodása, s az ehhez tartozó tudnivalók a PIC-től kezdve a koraszülött ruhákon át a fejlesztésekig bezárólag minden. Persze, egy percig sem gondolom, hogy kimerítettem volna a felsorolt témákat, ám ezért csak Csenge erejének és fantasztikus fejlődésének lehetek hálás, amiért gyakorlatilag bele sem kellett teljesen mélyednem a korababák rejtélyes és nehéz életének mindennapjaiba. Még három éves koráig ugyan továbbra is koraszülöttnek számít a Manó (természetesen azután sem változnak a születési körülményei, csak már nem lesz akkora eltérés semmilyen szinten a kortársakkal), de mivel a másfél éves kontrollon már csak egy utolsó ellenőrzésre rendeltek vissza bennünket a Jánosba, feleslegesnek ítélve a kétéves korban következő vizsgálatot, így ha halkan suttogva is, de némi örömmel elköszönünk a koraszülött témától.

De tőletek nem búcsúzunk, kedves Lelkes Olvasótábor, hiszen még számtalan kaland vár Csengére és vele együtt ránk is, egy rakás mesélnivaló az elmúlt hétről, sok-sok készülnivaló a nyárra, jópár tapasztalat, amivel gazdagabbak leszünk (talán boldogabbak is) és egy már majdnem beszélő lánygyermek szóáradata, akinek egy percig sem pihen keze-lába-szája.

Látogassatok meg bennünket minél többször a Mókus utcában!

Szeretettel: Csenge, Isti és Eri

Ui.: A blogot nem fogom teljesen lezárni. Minden hónapban frissítem a Perinatus Programok listáját, illetve továbbra is várom a “Te történeted” rovathoz a születéstörténeteket, emellett ha bármilyen érdekes koraszülöttes témáról hallok, akkor arról be fogok számolni, ahogyan arról is, ha Csenge életében valami ismét ide kapcsolódik majd.

!!!Sorsoltunk!!!

Kissé megkésve bár, de nem elfeledve lelkes olvasóinkat, kisorsoltuk a babakocsis játék nyertesét, aki nem más miiiiiiiint:

Négynap

Mi minden történt velünk a négynapos hosszú hétvégén, azt kérdezitek?

Először is roppantul örültünk a nyári melegnek, mert
- meleg van, nem kell fűtenünk már egy teljes hónapja
- reggeltől estig süt a nap, az egész lakás úszik a fényben, s elég csak este vacsorához meg fürdéshez villanyt kapcsolni
- sokat lehetünk a kertben, a friss levegőn, még úgy is, hogy szigorúan betartjuk a déli napsütésre vonatkozó tilalmakat
- és végül azért, mert nem kell nyolc réteg ruhát magunkra vennünk, Manó is csak egy szál tunikában ropja egész nap

Aztán másodszor kipróbáltunk újdonságokat:
- megfürdettük a Másfél Évest a zuhanyzóban, méghozzá ha nem is zajos sikerrel, de legalább

Sunshine Barbie

Egy üde tavaszi nap UV sugárzástól mentes délutánján Sunshine Barbie frissen és kipihenten ébredt a délutáni szépítő alvást követően, s úgy döntött, az idő tökéletesen alkalmas arra, hogy egy feledhetetlen délutánt töltsön el a tengerparton frissítő gyümölcskoktélok (lásd: hígított almalé Eauscar díjas víz és bio gyümölcslé elegyéből, természetesen) és Ken társaságában.  Praktikus, mégis tetszetős strandruhát öltött, majd laza eleganciával (és némi anyai segítséggel) lépett ki tengerparti nyaralója ajtaján egyenesen a puha, meleg homokba.

Itt már várta őt hűséges paripája, Ébenfekete Morpheus, és Ken, akik már tűkön ültek, hogy bókolhassanak Barbie új ruhájának, s megmutathassák neki, hogy mit alkottak, míg Barbie szépült és öltözött. (Hogy Morf mit, azt inkább hagyjuk… egy fél órán keresztül söprögette Isti a ládából kiásott homokot a teraszról…!)  Barbie rögtön hozzá is látott a nagy feladat folytatásának: fel kellett építeni a Nagy Tornyot. Ahogyan illusztrációnk mutatja, Ken végezte az alapozást, Barbie pedig az ellenőrzéseket: a célra kialakított (és színében Barbie ruhájához tökéletesen illő) eszközzel sorra járta a torony alapjának minden szegletét, s a gyanúsnak látszó pontokon gyors és hatékony intézkedéssel azonnali megerősítést kért (hogy milyen túrást tud végezni azzal a kis gereblyeszerű izével…! ).

Ezt követően

Rág a baba, rág!

A járás és a beszédfejlődés után újabb mérföldkőhöz értünk: Csenge a minap elrágott egy negyed szeletet kedvenc Ceres rozskenyeremből. A maradék háromnegyed részt rágcsálás helyett alapos vizsgálatoknak vetette alá, amely során a következőket állapította meg:

1. A Kenyér, mint egyszerű étel: A Kenyér tömör, szilárd halmazállapotú, táplálkozásra alkalmas dolog, laktató étel, hosszú időre biztosítja az ugráláshoz szükséges energiát, sőt, ha a kelleténél nagyobb mennyiséget viszünk be belőle, akkor igen gyorsan energiatartalékot lehet képezni belőle, amit Infantilis Szülők előszeretettel

Játssz velünk!

Segíts Csengének és keresésfüggő anyukájának megtalálni a tökéletes sportbabakocsit! Ha velünk játszol, részt veszel a hónap végén egy sorsoláson, ahol hasznos baba-mama ápolási csomagocskát nyerhetsz! Részletek itt!

Mérföldkő

Miniatűr dumagép

Amikor Csenge járni kezdett, sokszor előkerült a beszéd kérdése is, hiszen az első jelentéssel (mármint a közös nyelven) társuló szavak is ebben a korban szoktak elhangzani. Rena mesélte egyik nap, hogy náluk hogyan zajlott a nagy esemény, amikor a kislányával először kommunikáltak szavak segítségével úgy, hogy mindketten értették, hogy mire gondolt  a másik “fél”, s kérdezte, hogy nálunk megtörtént-e már az első párbeszéd. Nos, igen, jelenthetem, hogy megtörtént: Csengével szavak segítségével kommunikáltunk!

Persze, az úgy van, hogy a szülők első perctől beszélnek a gyerkőchöz, amire egyrészt minden szakember rábólint, hogy nagyon szuper, másrészt amúgy is ezt tennénk, hiszen a babócák tekintetében már nagyon hamar látszik, hogy

Játék! Játék! Játék!

Játssz velünk!

Kedves Csenge-blog olvasók!

Most, hogy az oldal átlépte az 50 000 oldalletöltést, gondoltam, ünnepeljük meg a nagy eseményt, méghozzá úgy, hogy most nem csupán sztorikat, hanem igazi ajándékot is kaphattok tőlünk!

Néhány napja nekiálltunk sport babakocsit keresni, mivel a Manó a maga 9 kilójával igencsak nehéz gyerkőc (plusz, ugye, cuccok), így a 10-11 kg-os imádott Graco Ultimát lassan lecserélnénk egy kisebb, könnyebb kocsira. Neki is láttam átböngészni a netet, hogy ki mit ajánl, nekünk mi lenne a megfelelő, illetve, hogy mi kapható Magyarországon, de valahogy egy darab sem akadt, amelyiket biztosan megvettem volna, vagy, amelyikért nem kell átutazni a fél világot. Viszont, mivel most nincs lehetőségünk arra, hogy az összes létező helyet meglátogassuk, és minden kicsit is tetsző járgányt kipróbáljunk (plusz Isti szerint már megint kezd kialakulni az a megszállott tekintetem, mint az első kocsi kutatásakor

Szabad lábon

Az első egyedül lépegetős fotó (bár ez a nagy nap után készült)

Szombaton volt éppen egy hete, hogy a Manófalvi Csengő Babó lábra kelt, és önállóan, minden segítség nélkül elindult. Már előzőleg is éreztem, hogy alig-alig kapaszkodik belénk, sokszor tényleg csak egy gondolatnyi erővel, mégis kellettünk neki biztos támaszként, mert amint úgy érezte, hogy nem fogjuk, inkább leült és a földről figyelte, hogy mit akarunk és mikor megyünk tovább, természetesen együtt.

Március 31-én azonban megtört a jég és néhány bátortalan kísérletet követően három önálló lépést tett Ancsa felé, majd hozzám is ugyanígy három apró sasszéval érkezett meg, visszafelé viszont

Szülinapos blog!

A nagy Csenge-figyelésben szépen elfelejtettem a nagy eseményt: március 29-én 1 éves lett a Csenge-blog! A nagy alkalomra való tekintettel nézzünk egy kis statisztikát az elmúlt egy év távlatából:

- 208 db bejegyzés született
- 16 kategóriában
- 395 címkével

Ezekhez érkezett
- 49 744 db oldalletöltés a mai napig (a legmagasabb napi látogatottságot 2011. november 15-én értük el 1726 oldalletöltéssel, a napi átlag 140 látogatóra is nagyon büszkék vagyunk, és továbbra is szeretettel várjuk visszatérő és új olvasóinkat!)
- 604 db komment (a legaktívabb Bogi volt 152 db hozzászólással, őt követte Rita 47, és Judit 17 db kommenttel)

Emberkísérletek

Kukucs!

Köszönjük a sok-sok kommentet az előző íráshoz, s külön azt is, hogy páran aggódtatok értünk, hiszen jópár napja nem került fel új bejegyzés. Szerencsére mindenki szuperül van, legfőképp a Manó, aki mellett nem sokat lehet unatkozni, pláne írni mostanában. De most, hogy találtam néhány szabad percet, gyorsan elmesélem, hogy mivel is töltjük el minden napunkat úgy, hogy csak most jutott időnk arra is, hogy két hónap után újra megmérjük a Pockót, s nagy szemeket meregessünk a mérlegre, ami 8600 grammot mutatott! S hogy mi történt még, illetve mire utal a félelmetes cím? Nagyjából erre…

Gyerekdalok

Itt épp csip-csip-csókázunk, azt imádja!

Mióta Csenge rohamos fejlődésnek indult a beszéd és az általános kommunikáció terén (múltkor pl. azt mondta, hogy nanobéka, na, mit szóltok! ), egyre nagyobb figyelmet fordítunk arra, hogy hogyan beszélünk hozzá, vele. Igyekszünk minél szabatosabban fogalmazni, s ugyan nem vagyunk azok a nagy mondókás típusok, de pár versikére azért emlékszünk a réges-régi időkből. Plusz elővakartunk néhány gyerekdalt is az ovis télapó meg anyáknapja ünnepségek idejéből, s ismerünk is vagy harmincat (legalábbis múltkor kábé ennyit számoltam össze), de azért már érezzük, hogy nem ártana frissíteni a repertoáron, mert ha a Pockos nem is, de mi igen hamar unatkozni kezdünk. Nézegettük hát szorgosan a netet, mi mást?, s ahogy sorra találtuk a dalokat, meg mondókákat, úgy örültünk mind jobban, hogy ezt is, azt is ismerjük, de jó, egyel megint bővült a lista. Ennek apropóján indult a mai bejegyzés egy klasszikus Isti-féle kérdéssel, amit egyik nap a séta utáni pihenő alatt dobott fel, s amely egészen pontosan így hangzott: „de minek neki a máj?”

Tavasz és következményei

Manó is elvégezte a kötelező tavaszi szervizt

Most, hogy megint rám jött az írás, sőt, az előző Csengéről szóló bejegyzés alatt konkrétan a listaírás, gondoltam, gyorsan pontokba szedem azt is, hogy miért tutiteljesenszázszázalékbiztos, hogy itt a tavasz. Engem nem érdekel az a kinti -2 fok ma este, sem az orkán erejű szél napközben, meg az 5 centis hó a múlt hét elején, mert már napok óta süt a nap, és ha már süt, ráadásul nem kevesebb, mint hét ágra, és akkora rügyek buggyantak elő a nemtommilyen bokrainkon, mint egy-egy görögdinnye, akkor nekem itt a tavasz, és kész. Szóval, csak, hogy neki is tiszta legyen, hogy már nincs visszaút, íme a csalhatatlan bizonyítékok kis családunk környékéről:

Judit és Noel

A büszke Egyéves, a csapat első fiútagja!

Néhány hét szünet után tegnap új levelet kaptam A Te történeted rovathoz. Ezúttal Judit osztotta meg velem és veletek kisbabája, Noel születésének nem mindennapi körülményeit. Természetesen sem bírálni, sem ítélkezni nem szeretnék orvosok fölött, mindenesetre ismét egy elgondolkodtató és nem kevés szemöldökfelhúzással járó olvasmányt mutatok be most nektek, amelyből ismét kitűnik, hogy mennyit számít(ana) a dr. és a szakápolói vizsga mellé némi empátia és emberi hozzáállás.
Juditék  PIC-es barátokként és bajtársainkként hozzánk hasonló utat jártak be, ám az események előzményeit  eddig én sem ismertem, ezért most dupla örömmel és büszkeséggel ajánlom nektek Noel történetét!

“Szia!

 

Nem tudom, a blogra hogy kell írni, ezért ide írom meg Noel születésének történetét 1 év távlatából. (Most kaptam ihletet!)

 

2011. február 04. : Este uh vizsgálatra mentünk, ahol közölték, hogy a gyerek súlya kisebb, mint kéne (szó szerint retardáltnak nevezték), és a szülés várható időpontját ennek megfelelően április 23-ra módosították. Ezektől a hírektől kiborulva

Napról napra egyre többet, jobban, okosabban

Már a telefont is úgy fogja, mint a nagyok!

A hivatalos vizsgálati eredmények után most nézzük kicsit, hogy pontosan milyen dolgokban fejlődött még nagyot a Manó:

1. Mindenek előtt a méreteiben: már 7900 gramm, s hivatalosan 74 centi, bár van egy rakás 74-es ruhája, amit már kinőtt. Szóval, nagy és nehéz a gyermek. A keze meg két sütőlapát.

2. A haja: eddig is szép lobonccal büszkélkedhettünk, de az elmúlt egy hétben, mióta megérkezett a tavasz, még sűrűbb és még hosszabb lett a haja, lassan már tényleg copfba lehet kötni!

3. Állás-járás terén is szépen haladunk, annyira, hogy február 23. be is vonult családunk naptárába, mint

Fejlődéspszichológiai vizsgálat

Tudom, többen mondtátok, hogy mostanság ritkábban írok, aminek az egyik fő oka az, hogy a Manó, aki amúgy a Csenge névre hallgat (pontosabban arra kezd csak igazán szövegelni!), már egyre kevesebbet alszik, viszont mind többet és többet mászkál, sőt, nem akarom elkiabálni, de lassan-lassan a járást kezdi próbálgatni. Persze, ez nem is csoda, így egy éves és három hónapos korban! Sőt, még ha a korrigált korát számítjuk, akkor is 1 éves lesz nemsokára, el is kezdett villogni a következő kontroll időpontja a naptárunkban. Múlt hét pénteken találtunk is egy mindenkinek megfelelő reggelt arra, hogy elmenjünk egy jó kis vizsgálatra ismét Beussal karöltve. Ezúttal nem a János Kórház volt a tett színhelye, hanem a Budai Gyermekkórház rendelője az Ali utcában, ahol az egy éveseknek való fejlődéspszichológiai vizsgálat zajlott.

És akkor innentől jöhetne a szöveg, hogy „ez is egy egészen átlagos napnak indult”, de

Sok szeretettel gratulálunk!

Sok szeretettel gratulálunk Irénnek és Péternek a legújabb pici családtaghoz, aki kiegyensúlyozni hivatott a nemek arányát egyre bővülő közösségükben (bár, mivel a cicó lány, így van még mire dolgozni, Fiatalok! ). A nagy alkalmat meg is ragadom, s megosztom veletek azokat a fotókat, amelyeket a hónap elején készítettünk Irénéknél, amikor úgy átugrottunk egyet játszani Izához 10 órakor, hogy végül fél három körül érkeztünk haza egy finom ebéd, egy kellemes beszélgetés és egy nagy játék után. Már várjuk a következő csajos, sőt, most már csajos-pasis napot!

This slideshow requires JavaScript.

A hidegről (ha még nem lenne elegetek!)

Hidegben is jókedvűen!

Tudom, már a könyökünkön jön ki a téma, s éppen ezért nem is kifejezetten arról szólnék, hogy hol és mennyire van hideg, mert egyrészt azzal senki sincs kisegítve, hogy közlöm: nálunk sincs 25 fok és langyos tavaszi napsütés, másrészt még mindig kevesebb okom van rinyálni, mint azoknak, akiket tényleg a lakásukban rekesztett a hó múlt héten, azokról pedig nem is beszélek, akik az utcákon fagyoskodnak, melegedők és ételosztó bázisok között ingáznak reggeltől estig. Szóval, a hideg helyett mesélek inkább arról, hogy nálunk milyen következményei vannak az eddig még soha a büdös életben nem tapasztalt, sőt, a sarkkörnél is meredekebb időjárási viszonyoknak (ez, természetesen csak sötét gúny volt, Kronk).

Minket, a család felnőtt és kamaszkorú tagjait kis vagy közepes mértékben értek el a hideg, bocs, a Hhhhhideg okozta változtatások, s inkább csak annyiban merül ki a dolog, hogy

Csenge cipőt kap III. – Az első lépések

Így utálta az első öt percben...

Bocsánat, kedves lelkes olvasótábor, amiért ismét megakadt a történet kereke, de mindenféle fennforgások mellett a hó nálunk is leesett, s ami még szörnyűbb hír, hogy egyre hidegebb van, úgyhogy az elmúlt napokat hol fűtéssel, hol lapátolással, hol aktív kucorodással töltöttük, együtt és felváltva, de most végre pontot teszek a kiscipős sztori végére, s megosztom veletek, hogy mi történt azon a bizonyos első délutánon, amikor a Manó először bújt bele a rózsaszín kis surranókba!

Szóval, ott tartottam, hogy a cipő már az első pillanatban megtetszett a Manónak. Eredetileg egy másikat néztem ki

Csenge cipőt kap II. – Bababörze

A kardigánt a börzén lőttem, nagggggyon puha!

Az előző bejegyzés után kaptam néhány kérdőjeles hozzászólást élőben és a neten is, hogy miért ért véget kvázi mondat közepén a sztori, mi lett a cipővel és úgy egyáltalán, mi az az FMH? A válaszok pedig a következők: a bejegyzést azért vágtam el (jó, lehet, hogy tényleg egy kicsit drasztikusan, de elsőre nem tűnt fel ), mert annyira hosszú lett, hogy végül csak három részletben kerül fel a blogra, s így az tűnt célszerűnek, ha ott ér véget az első blokk, ahová a pontot tettem. S hogy mi történt pontosan az FMH-ban (hivatalos nevén a Fővárosi Művelődési Házban) és hogyan lett Csengének kiscipője, azt a mai bejegyzésben olvashatjátok, íme:

Szombaton, tehát Csengét a babakocsiba csomagoltuk, s Ancsával karöltve felkerekedtünk, hogy megnézzük, milyen is egy igazi bababörze…
Hm… Ki emlékszik azokra az igazi békebeli kirakodó vásárokra, amiket mindig a tanév vége felé tartottak az általános iskolák, s ahol aztán mindent el lehetett adni a takonylabdától kezdve